Érkezésünk után rögtön nekiálltunk szállást keresni. Persz elsőre csak valami hostelt. Visszatérő motívumként most én felejtettem otthon a listát a Gijóni hostelek címéről:). De végül is egész gyorsan leszűkítettük a kört 2-re, aminél végülis a kicsit szocabbat választottuk, amelyből viszont a kikötőt láttuk.

Gyorsan kifizettuk az aznap éjszakát, nehogy valaki elvigye előlünk, de megbeszéltük, hogy a lehető legkevesebbet tartózkodunk az aprócska koszos szobánkban. Cuccainkat is szigorúan a kocsiban tároltuk. Csak akkor vittük föl, ha mi is a szobában tartózkodtunk. Amúgy első benyomásra a város nagyon szimpatikus volt. Kedves vidám emberek, széles egyirányú utak, tengerparti sétány, mellette kétszer két sávos úttal, meg iylesmi:). Miután kivártuk hogy közvetlenül a hostel előtt felszabaduljon egy hely, odaálltunk, és autónkat biztonságba tudva elindultunk, hogy igyunk egy sidrát. (Teljesen józanul azért mégsem lehet hostelben aludni:)). Meglepően élénk a vasárnap esti élet erre felé. A sidra pedig A helyi ital. Mint bajoréknál a búzasör. Amolyan almabor féle, de talán inkább murci. Picit szénsavas, zavaros, savanykás nedű 7-8% körüli alkohol tartalommal. Úgynevezett sidreria-kban nagy kb 4-5 decis poharakba töltik, egész különleges módon. A rendelhető mennyiség kizárólag egy üveg, egy pohárral. Az üvegből csak a csapos tölthet, méghozzá oly módon, hogy a poharas kezét a lehető legmélyebre ereszti, míg az üvegest feltartja a feje fölé, ameddig csak bírja. Az így keletkező jó méteres űrt kell áthidalnia vékony sidra sugárral úgy, hogy nem néz oda, és persze lehetőleg minél több végezze a pohárban. Egészen érdekes látvány, és az íly módon átlevegőztetett sidra sokkal finomabb, mint például amit én töltök:). A pohárba egész keveset illik tölteni, amit viszont azonnal meg kell inni. Utána a pohárt továbbadva megkérni a csapost az újabb töltésre. Első este ilyen hasznos tudományokkal gazdagabban hajtottuk hálózsákra fejeinket.
Másnap, kipihenve 2000 kilómétert, indultunk neki az intéznivalóknak. Első utunk az Office of International Relationships-be vezetett, ahol legnagyobb meglepetésünkre vártak ránk, fényképes jelentkezési lapunk is ott volt, sőtt a kedves ifjú hölgy még picit angolul is beszélt. Mindenféle papírokon meg elintézni valókon kívül egy lapot is adott melyen volt 5 albérlet hirdetés. Kettőt rögtön kizártunk a mérete miatt, de a másik három egészen szimpatikus volt. Ártatlan angyali tekintetünkel sikerült elérnünk hogy ez a kedves hölgy felhívja nekünk mindhármat. Az első már elkelt, de a másik kettővel egyeztettünk időpontot késő délutánra. Az első egy nagyon korrektül fölszerelt felújított lakás volt, egy hatalmas park mellett, kb 4 utcányira a parttól. A második egy hatodik emeleti lakás volt egy közvetlenül a parton fekvő saját portással rendelkező márványlépcsős házban, elképesztően gyönyörű kilátással.

A baj csak a méretével volt. Nem lett volna saját szobája mindhármunknak. De még talán ezt is elviseltük volna ha nem lett volna nagyon lelakott, és legfőképpen ne lett volna a szerződésben, hogy Gijón törvényhozo attyai milyen mértékben tisztába vannak a zaj káros hatásaival, amit 900 euróig terjedő pénzbírsággal büntethetnek. És a szerződés szerint ilyenkor a főbérlő azonnal minden egyéb következmény nélkül felbonthatja a szerződest. A tulaj pedig kifejezetten felhívta erre a pontra a figyelmünket, mert sok öreg lakik a házban. Na hát szép slamasztikában ülünk. Vége a napnak, szállás sehol, és két olyan lakást találtunk, amelyek közül képtelenség választani. Az éjszakát ismét a hostelben töltöttük…