Covadonga
…Bizony sok ár-apály lezajlott már mióta utoljára hírt adtam magunkról. Autócskánk komoly életmentő műtét (mely megérdemel egy külön posztot) újra vígan szeli a spanyol sztrádát. És Látogatóink is ismét vannak, Nóri a Szabi nővére és barátja Tomi személyében. Így kirándulunk is. A minap például megmutattuk nekik Covadongát. Itt a Dáviddal is jártunk már, így lusta disznó módjára egy kalap alatt írok mindkét kirándulásról:). Covadonga egy kis falucska a Picos de Europa hegységben. De nem is ez az érdekes, hanem hogy 722-ben Don Pelayo, minden spanyolok atyja, itt aratta első győzelmét az elnyomó mórok felett, ezzel elindítva a reconquistát. Így ezt a helyet nagy becsben tartják. Van egy nagyon szép templom a völgyben, és egy egész érdekes szent barlang, ahová Pelayot eltemették.
A barlang bejárata egy szokványos barlang, de a terme nyitott a szabadba, es az aljából egy vízesés fakad. Inkább itt egy kép, így érthetőbb:).
Sajnos legutóbbi látogatásunk alkalmával víz hiányában nem volt mi essen, de azért így is volt min legeltetni a tekintetünket. Szembe van egy nagy hegy, látványosan kígyózó turistaösvénnyel a tetejéig. Ezt Dávid szerette volna megmászni, de hál istennek kihagytuk. Hál istennek, mert egyrészt én nem vagyok az a hegymászó típus, másrészt meg a végén jobb program kerekedett ki belőle. Autóba ültünk és elmentünk megnézni Lagos de Covadongát, Covadonga tavait. Ez két tó a szomszéd hegy tetején. Név szerint Enol és Ercina. Mesés hely, a látvány magáért beszél.
A felfelé vezető út pedig egy pofás kis szerpentin, ami rendszeresen szakasza a Vuelta a Españana bicikliversenynek. A mi szempontunkból sokkal érdekesebb volt a kilátás. Több parkoló is volt út közben, és amikor Dáviddal voltunk nagyon tiszta időnk is volt. Még a tengert is látni lehetett.
Sajnos legutóbbi látogatásunk alkalmával víz hiányában nem volt mi essen, de azért így is volt min legeltetni a tekintetünket. Szembe van egy nagy hegy, látványosan kígyózó turistaösvénnyel a tetejéig. Ezt Dávid szerette volna megmászni, de hál istennek kihagytuk. Hál istennek, mert egyrészt én nem vagyok az a hegymászó típus, másrészt meg a végén jobb program kerekedett ki belőle. Autóba ültünk és elmentünk megnézni Lagos de Covadongát, Covadonga tavait. Ez két tó a szomszéd hegy tetején. Név szerint Enol és Ercina. Mesés hely, a látvány magáért beszél.
A felfelé vezető út pedig egy pofás kis szerpentin, ami rendszeresen szakasza a Vuelta a Españana bicikliversenynek. A mi szempontunkból sokkal érdekesebb volt a kilátás. Több parkoló is volt út közben, és amikor Dáviddal voltunk nagyon tiszta időnk is volt. Még a tengert is látni lehetett.
Sajnos Nóriékkal nem volt ekkora szerencsénk. Ugyan szép napsütéses idő volt, de a párás levegő miatt az óceánt már nem lehetett látni. Balszerencsénkre még az út is le volt fagyva az árnyékosabb helyeken. És mivel nem volt semmi, ami megállítson bennünket az út szélétől vagy 8 centire levő szakadékba csúszástól, úgy döntöttünk inkább kihagyjuk.:( Kárpótlásul viszont hazafelé beugrottunk Llamesbe. Itt valami egészen vicces természeti jelenség lakik. A magas sziklafal a parton tele van kisebb nagyobb járatokkal, amik a tetejétől leérnek egészen a tengerig, így ahogy hullámzik a tenger spanyolul bufones-nek nevezett gejzírszerű dolog keletkezik:). Ha elég nagyok a hullámok és épp dagály van, egész biztosan ki is lő a víz a járatokból, mert minden tele van a környéken száraz moszatokkal, de amikor mi jártunk ott csak szuszogott a föld, mintha valami hatalmas sárkány aludna odabent. Ide még egész biztos visszamegyünk egyszer, ha olyanok lesznek a tengeri viszonyok.
Leave a Reply