No. Hát újra itt :P. Az elmúlt két hónap egész mozgalmas volt. Legmeghatározóbb mozzanata első látogatónk volt, Dávid személyében. Szülinapom előtt pár nappal érkezett, és két hétig a vendégünk volt. Jártunk vele hegyen-völgyön, árkon-bokron át. Asturias egy igazán változatos vidék. Pillanatok alatt teljesen más táj terülhet a szemünk elé. Ezt gondolom már láttátok Atus fényképein. A következő pár posztban kirándulásaink élményeit próbálom monitorravetni, nem feltétlenül időrendben:). Kezdésnek jöjjön az egyik legfelfoghatatlanabb kiruccanásunk. Egyik reggel úgy döntöttünk elmegyünk síelni… Kicsit furcsán néztünk még önmagunkra is, mert a sípálya 80 km-re volt, itt mifelénk meg épp 13 fokot mutatott a hőmérő. De hát miért is ne? Felöltöztünk, rendesen ahogy illik. Sínadrág, nagykabát, kesztyű sapka. Kicsit furcsán néztek ránk az utcán, amíg az autóig elértünk, de hát van ilyen:). Irány San Isidro! 80km vízszintesen, több mint 2 függőlegesen, hajrá! Ahogy egyre magasabbra értünk, egyre hűvösebb lett, és az eső is eleredt. Az esőt hamarosan felváltotta a hó, és a hegycsúcsok is kezdtek őszülni. Mire felértünk a hágó legmagasabb pontjára, tisztességes téli táj fogadott bennünket.

A sípályák ugyan zárva voltak, de ez a Szabihoz hasonló eltökélt embereket nem zavar…:) Deszka a hón alá, futás fölfele. Bár a kezdeti lelkesedés a második csúszás után komoly légszomjba csapott át. Azért az Attila is ment egyet. Mi a Dáviddal – sokkal moderáltabb vérmérsékletünk lévén – lentről figyeltük őket. Inkább csak kamerázgattunk, és gyönyörködtünk a havas tájban. Persze a végére becsúszott egy kis hógolyózás is. Alant látható a mozgóképes összefoglaló: