Honfoglalás
Egy viszonylag korai kelés után, érzékeny búcsút vettünk a hostelünktől, és megegyeztünk, hogy többet nem alszunk ott. Lesz, ami lesz, mi ma lakást találunk! Kicsit még kómásan elindultunk az autóval az ingyenes parkolási lehetőség felé, ami a nem tengerparti lakáshoz egész közel, a mellette lévő park túl oldalán van. Letettük az autónkat, és némi ajzószer után néztünk koffein formájában, a parkban lévő helyes kis kávézó kinti asztalai között. Ám hirtelen lerohantak bennünket. Szó szerint ellepték a helyet.
Eleinte csak valami gyöngy tyúk féleségek, de amint a szomszéd asztaltól az első darab kekszet a földre dobta egy hölgy, megjelentek mindenféle madarak. Kacsa, liba, sirály, kiskacsa, nagykacsa, ludak, galambok, sőt a végére még egy csapat páva is befutott. Nem tudom ki látott már hasonló állatokat közelről, de ezek nem kicsik. Mellesleg gyönyörűek is, és viccesen totyognak, futnak, mozgatják a fejüket. Azonnal megtetszett a park, így elhatároztuk, hogy a kávéval végezvén átsétálunk rajta. Találtunk benne egy tavat, ahol még több madár volt, meg egy keltetőt is, ahol kisebb madarak voltak ketrecekben, és végül, de nem utolsó sorban egy játszóteret is:).
Ez rém vicces volt:)
Miután feltöltődtünk, megnéztük még egyszer a park melletti lakást kívülről. Mi a Szabival azonnal beköltöztünk volna, de a tulaj csak este ért rá, az Attila pedig erősködött, hogy keresgéljünk még hátha találunk egy tengerpartit, ahol nem tesznek ki holmi hangoskodásért. Keresési algoritmusunk működése nem volt túl bonyolult. Elindulunk végig a part mentén és minden házba, kávézóba, boltba és egyéb létesítménybe bemegyünk és megkérdezzük. Egészen használhatónak tűnt a módszer, mivel a legelső kávézó tulajdonosa azzal fogadott bennünket, hogy neki van egy kiadó lakása pont itt fölöttünk. Hozta a kulcsokat és megnéztük. Szerelem első látásra. Ők lakhattak itt, nem is olyan régen. Az egész teljesen berendezve. Három szoba, egy nappali étkezővel, két fürdőszoba, és egy konyha mosógéppel, mosogatógéppel, szárítógéppel, mikróval hűtővel, és komplett tányér pohár és étkészlettel. Még mosópor is volt:). Ja és a konyhát kivéve minden ablak a tengerre néz. Gyanús volt, hogy ez lesz a nyertes, de azért végigfutottunk még a parton és megkérdeztük van-e kiadó albérlet, hátha jobbat találunk még ennél is. Nem hogy jobbat, de semmi mást nem találtunk. Vissza mentünk, és letettük az első hónap bérét meg a kauciót. Otthont találtunk.



október 10th, 2007 at 10:54 du.
huu ez a zold szin, ez kiegeti a szemet. feketet akarunk!
október 11th, 2007 at 2:29 de.
és mennyire jó hely. de mennyire.